Tér-Hiradó III.

==========================
SPANYOLOROSZÁG
==========================


ALAPADATOK
==============

* Az 1978 decembere óta érvényben lévő alkotmány szerint Spanyolország alkotmányos monarchia. (Az alkotmányt utoljára 1992-ben módosították.)
- Örökletes királyság, kétkamarás nemzetgyűléssel (Cortes).
- Spanyolország regionális állam, 17 régió alkotja. Ezek mindegyike saját regionális kormánnyal és parlamenttel rendelkezik.

* 1955.dec.14. óta ENSZ-tagállam. 
* 1982 óta NATO-tag. 
* 1986. január 1. óta az Európai Unió tagja.

Fővárosa: Madrid     
Népesség: 45 989 016 fő (2010. évi becslés) (forrás 2010.EY)
Az ország lakosainak 72%-a kasztíliai, 8-8%-a katalán és galíciai, és 2%-a baszk.


SPANYOLORSZÁG VEZETÉSE
..........................

- A regionális parlamentet és kormányt négyévente választják újra.

- A király, aki egyben az államfő is, uralkodik, de nem kormányoz. Az országot képviseli, az egységet szimbolizálja. Habár hivatalosan a király feloszlathatja a parlamentet, valamint kijelölheti a miniszterelnököt, tevékenységei a kormány hatáskörébe tartoznak.

- A kormány, melynek élén a miniszterelnök áll, felelősséggel tartozik a parlament felé.

Államfő: I. János Károly király (1975. nov. 22. óta)
- A monarchia feje a király, aki egyben a fegyveres erők főparancsnoka. Ő nevezi ki a kormányfőt és a kormányfő javaslata alapján a kormány tagjait, ő oszlatja fel a parlamentet és írja ki a választásokat.
- Miniszterelnök: José Luis Rodríguez Zapatero, a szocialista párt vezetője (2008. ápr. 12. óta) Fontos reformintézkedéseket vezetett be, miután miniszterelnökké választották. Egyebek mellett kivonta Spanyolország csapatait Irakból, és legalizálta az egyneműek házasságát.

- Miniszterelnöki Minisztérium vezetője: Ramón Jauregui
Külügyminisztérium: D. Miguel Ángel Moratinos Cuyaubé
Belügyminisztérium: Alfredo Pérez Rubalcaba
Hadügyminisztérium: Carme Chacon
Gazdasági és Pénzügyminisztérium: Elena Salgado Mendez
Igazságügyi Minisztérium: Francisco Caamano Dominguez
Munkaügyi és Bevándorlási Minisztérium: Valeriano Gómez
Oktatási, Szociális és Sportminisztérium: Angel Gabilondo Puyol

Parlament:
2008.03.09-én parlamenti választásokat tartottak A választásokat a Spanyol Szocialista Munkáspárt nyerte, de nem szerzett abszolút többséget. A spanyol parlament (Cortes Generales) kétkamarás: a Kongresszusból (Congreso de los Disputados) és a Szenátusból (Senado) áll.
 
Eredmények a legutóbbi választáson:
PSOE 43,6 százalék, 169 mandátum,
Néppárt (PP) 40,1 százalék, 153 mandátum.
A katalán Konvergencia és Unió (CiU) 11,
a Baszk Nacionalista Párt (PNV) 6,
a Katalán Köztársasági Baloldal (ERC) 3,
az Egyesült Baloldal (IU),
a Galíciai Nacionalista Blokk (BNG) és
a Kanári-szigeteki Koalíció (CC) 2-2-2,
az Unió, Haladás és Demokrácia (UPyD),
valamint a navarrai NA-BAI 1-1 képviselőhelyet szerzett.

A felsőházban a PP 101, a PSOE 88, a négy katalán pártból álló koalíció 12, az EAJ-PNV 2, a CiU 4, a CC 1 szenátori helyhez jutott. A felsőházban 208 szenátor választással, 56 kinevezéssel nyeri el a tisztséget.

A képviselőház (Congreso de los Diputados) 350 tagú. 
Elnök: José Bono Martinez (PSOE)  2008. ápr. 1-jétől
* A Képviselőházban a 350 mandátumból 169-et szerzett meg, míg a rivális Néppárt csak 154-et. A fennmaradó mandátumokon több kisebb párt osztozott: a Konvergencia és Unió (CiU) 10-et, a Baszk Nacionalista Párt (EAJ-PNV) 6-ot, a Katalán Republikánus Bal (ERC) 3-at, míg az Egyesült Balolal 2 mandátumot kapott.

A szenátus (Senado) 264 tagú.
Elnök: Francisco Javier Rojo Garcia (PSOE)  2004. márc.14-től
* A Szenátusban a PSOE nem tudott többséget szerezni: 101 szenátort küldhet a Néppárt, 89-et a PSOE, 12-t a PSC-ERC-ICV-EUiA, 4-et a CiU, és 2-t az EAJ-PNV. A tartományi (autonóm közösségi) választások is változatos képet mutattak: Andalúziában és Katalóniában a baloldal elsöprő győzelmet aratott, míg Madridban és a Kasztíliákban a Néppárt került többségbe.

- A Cortes készíti elő az állami költségvetést és felügyeli a kormány tevékenységét. Tagjait minden negyedik évben általános, közvetlen, szabad és titkos szavazás keretében választják meg a 18. életévüket betöltött spanyol állampolgárok.
- A Szenátusnak, mely jóváhagyási jogkörrel rendelkezik, 208 közvetlenül megválasztott tagja és 56 az autonóm közösségek által jelölt képviselője van. Ez utóbbi alkotja a területi képviseleti kamarát.
- Általában minden tartomány 4 szenátort választ meg. /Kivéve a sziget-tartományok (a nagyobb szigetek), melyek 3 szenátort, a kisebb szigetek vagy sziget-csoportok, melyek 1 szenátort, illetve Ceuta és Melilla tartományok (Észak-Afrikában), ahol 2 szenátort választhatnak./

Nagyobb pártok:
.................

Spanyol Szocialista Munkáspárt (Partido Socialista Obrero Español, rövidítve PSOE)
- Az ország legerősebb baloldali pártja. (Európa második legrégibb szocialista pártja a német SPD után.) Ideológiai szempontból a párt jelenleg az európai szociáldemokrácia értékeire alapul.
- 1879-ben, Madridban alapította Pablo Iglesias Posse, amely szoros kapcsolatban volt a Spanyol Munkások Általános Szövetségével (UGT), az ország egyik legnagyobb szakszervezetével. (Ez utóbbit is Posse alapította.)
 - Francisco Franco diktatúrájának idején a PSOE illegálisan működött.
- A Franco-rendszer bukása után a párt megújult, 1979-ben elvetették a marxista tételeket. 1982-ben Felipe González személyében a párt történetében először a PSOE delegálhatta Spanyolország miniszterelnökét. (González hivatalát egészen 1996-ig megtartotta.)
-  A 2004. március 14-ei általános választások óta Spanyolország kormányzópártja. Főtitkára: José Luis Rodríguez Zapatero, az ország jelenlegi miniszterelnöke.
- 2008. március 9-én a PSOE megnyerte az általános választásokat.

Egyesült Baloldal  (Izquierda Unida)
- Spanyol szélsőbaloldali antikapitalista gyűjtőpárt, melyben a vezető szerepet a kommunisták játsszák.
- A párt 1986-ban alakult, Spanyolország NATO-tagságának megakadályozása végett.

Néppárt (Partido Popular) jobboldali párt, amely jelenleg Spanyolország legnagyobb ellenzéki politikai szervezete. Vezetője: Mariano Rajoy


A Spanyol Királyság áttekintő elemzése
==================================

Habár Spanyolország egyik világháborúban sem vett tevékenyen részt, egy polgárháború és egy diktatúra mégis kijutott az országnak. 1936-ban, amikor a hadsereg megdöntötte a kormányt, a nacionalista Franco került hatalomra. 35 éves diktatúrája alatt Spanyolországot kizárták a NATO-ból és az ENSZ-ből, de az 1970-es évekre már a leggyorsabban fejlődő gazdaságuk volt egész Európában. Franco 1975-ös halála után parlamentáris demokrácia alakult ki az országban. Akkor került a trónra I. János Károly király, Spanyolország jelenlegi államfője. 1986-ban csatlakoztak az Európai Unióhoz. A spanyol gazdaság hihetetlen ütemben fejlődött, egy olimpiának és egy expónak is otthont adott. A gazdasági válság azonban ezt az országot sem kerülhette el.
Madridban viszont nem hamisították meg a költségvetési statisztikákat, mint pl. Athénban. A mostani spanyol válságot sokkal inkább a versenyképesség elvesztése okozta. Abban hibáztak, hogy az építőiparban és az ingatlanszektorban kialakult béremelkedéseket többnyire kiterjesztették más ágazatokra is. Miközben az ingatlanszektor szárnyalt, a gazdaság többi része inkább stagnált volna. A spanyolok viszont nem vették észre és nem korrigálták a versenyképesség romlását, mivel korábban hatalmas tartalékokat halmoztak fel. Tavaly szeptemberben leminősítették Spanyolország adósságkockázati besorolását.A korábbi „Aaa”-ról az egy kategóriával rosszabb „Aa1” minősítésbe.
 
A válságkezelés legnagyobb problémája itt is ugyanaz, mint Európa-szerte: egyszerre van szükség megszorításokra a pénzügyek rendbetételéhez, és plusz forrásokra a gazdaság ösztönzéséhez. A takarékos politikát Spanyolország nemcsak határain belül, de pl. Uniós elnökségének kezdetétől fogva is szorgalmazta!

MEGOLDANDÓ FELADATOK
=======================

1.) A bankrendszer helyreállítása. A szigorú spanyol megszorító intézkedések hatására úgy tűnik: lassan, de beindul a spanyol gazdaság. A bankokba vetett bizalom kezd helyreállni. (Idén januárban Kína után Oroszország is beszállt a spanyol adósság finanszírozásába. A legutóbbi spanyol kötvénykibocsátás ugyanis a gazdasági növekedésbe vetett bizalomról tanúskodott.) A kormány ezzel egyidőben elkezdte takarékszövetkezeti reformját, amelynek keretében az országot behálózó „Cajasokat” igyekszik állami felügyelet alá vonni. Megkönnyítve ezáltal a tőkeemelést és az esetleges piaci bevezetést.

2.) A munkanélküliség azonban a kormány minden erőfeszítése ellenére sem csökken. A Zapatero vezette kormánynak már 2008. májusában szembe kellett néznie a munkanélküliség növekedésével, ami összekapcsolható a bevándorlók számának folyamatos növekedésével. Az Európai Unió bevándorlásának 50%-a Spanyolországban csapódik le, emellett pedig az Európai Unió belső migrációjának is a célállomása. A legnagyobb bevándorló csoportok: latin-amerikaiak (1,5 millió), románok (1 millió), marokkóiak (576 000), britek (314 000), németek (163 000), olaszok (134 000), bolgárok (121 000), kínaiak (104 000), portugálok (100 000), franciák (100 000), ukránok (70 000), lengyelek (61 000).

A legrosszabb a helyzet a 25 évesnél fiatalabb korosztály esetében. Igazságtalan elbocsájtások, alacsony bérezés, silány munkakörülmények jellemzik életüket. Sokan elhagyják országukat egy jobb jövő reményében, és az EU-ba mennek: kalandnak és hosszú távú befektetésnek tekintve mindezt.
Habár a kormány folyamatosan új munkahelyeket teremt, és a nyári szezon, valamint a Foci VB sokat kedvezett a szolgáltatói iparnak, úgy tűnik: folyamatosan csak tűzoltás jellemzi ezt a területet. 2010 elejére több mint tíz éves csúcsra, közel 4 millió főre emelkedett a Spanyolországban munkanélküliként regisztráltak száma. A munkanélküliségi ráta már a 20%-ot súrolta, ez jelentősen meghaladta az euro zóna átlagát (9.8% )

3.) A munkaerőpiac mellett a közpénzügyi helyzet sem éppen kielégítő Spanyolországban, ahol az államháztartás GDP arányos hiánya 10% közelében tartózkodik. A kormány tavaly és az idén az utóbbi 30 év legkeményebb szigorító csomagjait nyújtotta be a parlamentnek. Az intézkedések hatására a spanyol állam júliusi költségvetési hiánya a felére csökkent az egy évvel korábbihoz képest. Elemzők szerint a GDP-hez viszonyított deficit 2.4%-ra csökkent az előző évi 4.8%-ról. (A tervek szerint a spanyol deficitet 2013-ra vágná a szocialista kabinet a GDP 3%-ra a tavalyi 11.2%-os hiányról.) Ezek az adatok már visszatükrözik a kormány erőfeszítéseit: az adóemeléseknek és a bérek befagyasztásának köszönhető a vártnál kisebb hiány.

4.) Nyugdíjreform: 2010-ben a legtöbb sztrájk kiváltója a nyugdíjakkal kapcsolatos törvénytervezet volt. Idén januárban végre a szakszervezetekkel is sikerült megállapodni, habár Zapatero már többször is hangoztatta, kész a szociális partnerek belegyezése nélkül is végigvinni a reformot. A miniszterelnök több kisebb parlamenti pártot nyert meg a nyugdíjreform megszavazásához, de a konzervatív ellenzéki Néppárt továbbra sem volt hajlandó igent mondani a reformra.


ELLENTÉTEK AZ ORSZÁGON BELÜL
================================

A legalapvetőbb belső harc a két nagy párt: a PSOE és a Néppárt között zajlik. A jobboldali ellenzéknek nyilván folyamatosan érdeke bírálni a kormányt, azonban az jól megfigyelhető: az ország érdekében a jobboldali politikusok képesek kiállni a kormány mellett bizonyos kérdésekben (pl. a terrorizmus elleni harc kérdése), de arra is van példa, hogy bizonyos indítványok megszavazásakor a Néppárt politikusai kivonulnak az ülésteremből csak azért, hogy a kormány megszavaztathasson egy-egy fontos és sürgős indítványt.

A hat éve kormányon lévő Zapatero nyár eleje óta állandó támadásnak van kitéve a politikai paletta minden részéről, így előfordulhat, hogy az egyébként 2012-ben esedékes választásoknál jóval hamarabb meg kell mérettetnie magát. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint, ha most lennének a választások, Mariano Rajoy és jobboldali Néppártja alakíthatna kormányt. A jobboldaliak szavazótábora ráadásul mobilisabb.

Több évszázados probléma Spanyolországban a katalánok függetlenségi politikája. 2010-ben végre azt is elérték, hogy a bikaviadalokat betiltsák egész Katalóniában. Hozzáértők szerint ez nem is annyira állatvédői szempontból nagy lépés, inkább újabb politikai (szeparatista) nyomás gyakorlása a spanyol vezetésre.

Érdekességnek megjegyezném: az utóbbi hónapokban még pártján belül is támadásoknak van kitéve Zapatero. A közelgő választások előtt már mérlegelik pártján belül, hogy esetleg a 39 éves Carme Chacon (a jelenlegi hadügyminiszter-asszony) is szóba jöhetne új pártelnökként. Ez annál is figyelemreméltóbb, mivel a hölgy katalán származású!!!
Természetesen a spanyolok többsége folyamatosan forrong a kormány politikája ellen. Új alkotmányt követelnének, és a többség kiábrándult a demokráciából is. Mindemellett sokat veszített népszerűségéből a katolikus vallás, 2008 óta pedig megvetette lábát az országban a szcientológiai egyház. Egyre több spanyol inkább a modernebb (pszichológia, terápiás) segítséget kéri, nem sok sikerrel. Az öngyilkosságok száma ugyanis erősen megugrott, és már az efféle statisztikákban is vezető lett az ország.

2011 májusában a tartományi és helyhatósági választások lesznek Spanyolországban.