Tér-Hiradó III.

Szvetnik Joachim és a Korona vizsgálat - dokumentum
Megjelnt a Tér-Hiradón 2010. 02. 10-én, összeállította Kozsdi Tamás

 JOHÁK ÉLETTÖRTÉNETE
------------------------
Szvetnik Joachim (becenevén Johák) 1927. május. 30-án született Mélykúton egy falu széli magányos házban. Szegény családban nőtt fel egy napszámos (szélmolnár) fiaként. Nagy nehézségek után 1951-ben a Képzőművészeti Főiskolán a szobrász szakon kezdett tanulni, majd átváltott a tervező ötvösművész szakra.

1957-1987 között, 3 évtizedig az Iparművészeti Múzeumban restaurátor. 1977-ben közreműködött a magyar koronázási jelvények azonosításában.

Johák jobb karján egy koronára emlékeztető anyajegy volt. Ennek mind ő, mind édesanyja nagy jelentőséget tulajdonított. Tény, hogy 1977-ben a kapcsolat valósággá vált közte és a Korona között. Johák azzal is tisztában volt egész életében hogy amint a Koronával találkozik, utána nem sokkal meg fog halni. Ezért kissé megijedt amikor megkapta a felkérést...

Carter 1977-ben hozzájárult az ékszerek hazahozatalához, de előtte egy bizottság azonosította, leltározta és a szállításukra, őrzésükre javaslatot tett. Ennek keretében járt Johák a Fort Knox erődben az USA-ban többed magával.

Az 1970-es évek végén, majd az 1980-as évek elején hangszalakrák miatt műtötték, 1981-ben volt az első szívinfarktusa.

1980 után Budapestről hazaköltözött Mélykútra, műhelyt rendezett be.
Egyedül élt. A szomszédai és egy gondozónő mosott, vasalt, főzött rá. A legolcsóbb aluminium kanállal evett, de a gipszet a zsákból antik ezüstkanállal merte ki.

Anyagi nehézségei voltak, 1986-ban segitséget kért Köpeczi minisztertől, de nem kapott. 1987-ben a Művészeti Alaptól kért segítséget. Itt sem kapott. 1987. októberében Johák barátai írtak Pozsgai Imrének segítségért. Feltehetően innen sem kapott.

Beteg éveiben (infarktus és 3 műtét) közben is restaurálta a fedeles köves serleget, az ékköves kupát és a szarvasserleget. 19 ezer márkáért kamerát vásárolt, melyet Malustyik (Salga) János használt hogy dokumentálja Johák munkáját és a fogásokat az utókornak.

1987. dec. 7-én a Koronabizottsági tagsága alól felmentette Köpeczi Béla művelődési miniszter.

1988. március 30-án halt meg, az akkori kormány Kossuth-díjjal ismerte el életművét "művészettörténeti és a koronával kapcsolatos szakértői tevékenysége" elismeréseként.

Halála után pesti lakását kiürítették, ahol sok érték rejtőzött. Gondozónőjének házat vásárolt Mélykúton, mely Johák halála után az övé lett.

AZONOSÍTÁS A FORT KNOXBAN
------------------------------------------------
1977. decemberében az USA Fort Knox katonai erődjében vizsgálhatta a koronát. Az első megállapítások közül:
- A helyszínen kb. 10 perc után rámondták hogy a tárgyak eredetiek. (jogar, országalma, palást, kard, Korona)
"Az azonosításhoz és leltározáshoz több forrásanyagot használtunk, ezek azonban nem minden esetben egyeztek meg."
"Az apróbb gyöngyök darabszáma sem egyezett, ha Müller Lajos adataival az 1880-as évekből hasonlítjuk össze. Ő 205 db igazgyöngyöt számol az alsó abroncson összesen, mi az alsó abroncs felső szélén 146-ot, az alsó szélén 155-öt. A jellegzetes nagyobb méretű kövek, gyöngyök, képek darabszámai megegyeznek."
"..nézetem szerint a keresztpánt, amelyre a 10 db latin feliratú kép van foglalva, a múlt századi helyreállításoknál szét lett szedve."
"Ferenc József koronázásához helyre kellett hozni a koronát, mert annak valamennyi keresztpántja, a képeket tartó zárt szekrényes foglalatok között, szakaszosan eltörött. A töréseket már régebben drótkarikákkal erősítették össze."
Az 1856-os rejtegetés közben feltehető, hogy a korona erősebben megrongálódott és ezért 1867. márc. 26-án Müller Lajos részéről történtek javítások, de azok mértékét nem ismerjük. Ezeknek a javításoknak feltétlenül közük van a 4 hónappal későbbi koronázáshoz. Ezzel kapcsolatban kellett olyan javításokat végezni, hogy a koronázás ceremoniáját kibírja. Többek között azt is, hogy a már megkoronázott király a Mátyás templomtól a Lánchídon át a Belvárosi templom elé és onnan vissza a királyi palotába lovagoljon."
"A korona keresztpántjait, amelyek el voltak törve és drótok tartották, arannyal összeforrasztották. de hogy ezt a műveletet el tudják végezni, valamennyi apostolt és a pántokon lévő összes gyöngyöt, köveket ki kellett foglalni és a pántokat az alsó abroncsról is le kellett szerelni. El kell mondjam, hogy az említett javítások minősíthetetlenül rosszak. A szakmai hozzá nem értés a foglalás technikáján is megmutatkozik. A keresztpántok zománcképeinek befoglalása rendkívül barbár munka."
"Nem tudok magyarázatot adni hogy mi okozta ezt a rendkívűl hanyagnak és kapkodónak látszó munkát."
"Az elmondottakon kívül a koronázási ékszerek többi darabján is sok utólagos beavatkozás történt." (Sz.J. kézirata, megjelent a Múzeumi Műtárgyvédelem szaklap 1984. évi 13. sz.-ban)

KORONABIZOTTSÁG
------------------------------------
A Korona hazahozatala után tagja lett a koronabizottságnak. Erre a tisztségre 1978. febr. 2-án kérte fel Pozsgay imre, akkori kulturális miniszter. A bizottság egyetlen gyakorlati embere volt mint restaurátor. Tagok voltak még:
- Köpeczi Béla akadémikus, a bizottság elnöke
- Kovács Tibor, a Kulturális Minisztérium múzeumi osztályának vezetője, a bizottság titkára
- Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója
- Györffy György történész
- Kádár Zoltán egyetemi tanár
- Kovács Éva művészettörténész, MTA főmunkatársa
- László Gyula régész
- Lovag Zsuzsa, a Nemzeti Múz. műv.tört.-e
- Miklós Pál, az Iparműv. Múz. főigazgatója
- Székely György, akadémikus
- Szvetnik Joachim, restaurátor

Johák részletesen kidolgozta a korona vizsgálatának menetét. A korona vizsgálatához és restaurálásához összesen 10 hét időt és 125 ezer forintot kért - egyiket sem kapta meg.

Senki illetékes nem mert dönteni a korona anyagvizsgálatáról, s főleg nem a restaurálásáról - félvén az esetleges károsodás miatt. A koronabizottság sem volt egységes a kérdésben.

Sz. Joachim, Kovács Éva és Lovag Zsuzsa 1981. febr. 16-án, 18-án és 20-án együtt alapos szemlélődésnek vetették alá a koronát. Ezalatt mikroszkóp segítségével a korona minden négyzetmiliméterét alaposan megfigyelték, 5 oldalas jegyzőkönyv őrzi az eredményeket. Ebben áll:
"a korona jelenlegi állapotában számos kisebb-nagyobb javításon ment keresztül, minden bizonnyal már a középkortól kezdve."
"Lehetséges, hogy a Dukasz-lemez szabálytalan visszahelyezése ugyanannak a sérülésnek volt a következménye, mely a hátsó nagy zafír kicserélését is szükségessé tette. (17. sz. eleje)"
" A második fázis a korona radikális, szakszerűtlen és az állagát fenyegetően veszélyeztető restaurálását jelentette. Szabad szemmel is láthatóan mintegy 12 helyen vastagon cinnel forrasztották fel a rögzítő huzalokat és lapokat, ill. töltötték ki a hiányos részeket. A cin lassú elektrolízissel bontja le a nemesfémeket, így az a veszély fenyeget, hogy a forrasztott részek bizonyos idő múlva kiválnak a koronából. A cinnel való javítás csak az újabbkori (1867 vagy 1917) beavatkozások alkalmával történhetett."
"1867-ben Müller Lajos és Zimmer Albert nevű segédje két hétig dolgozott a koronán. A csúcskereszt cinnel való megerősítése viszont csak az 1880-as Ipolyi féle tudományos vizsgálat után történt hiszen a keresztet akkor lecsavarták, mint ezt a megmaradt fotó bizonyítja."
"Az 1917-es, Bachruch ékszerész által végzett javítás valószínűleg IV. Károly koronázása alkalmával elszenvedett valamilyen sérülést hozott helyre. "
"Nem tudjuk, hogy mi lett a sorsa az ekkor levágott vagy letörött arany darabkának, valamint azt sem, hogy melyik volt az arany darabkával együtt őrzött csúcsdísz-zafír, s mikor került a helyére. Mindkettő, üvegtokba forrasztva a korona mellett volt, a különböző jegyzőkönyvekből kísérhetően egészen 1940. júl. 22-ig."

Johák 1981 után betegsége miatt már nem tudott a koronabizottság ülésein részt venni.