Tér-Hiradó III.

Rhédey Claudia grófnő emlékezete

Az angol és a magyar rokoni kapcsolatok hátteréről

Írta: Kozsdi Tamás, 2009. tavasz

 

 

Egy mondat az Arvisurákból
 

A palócok és a manysik regevilágát tartalmazó Paál Zoltán féle Arvisurák tíz éve áll a nagyközönség rendelkezésére, hogy megismerhesse, tanulmányozhassa. A mű egyes részei szamizdat kiadványokban már a 80-as években elérhetőek voltak.

Ebben a hatalmas műben Paál, aki amúgy Ózdon szerény gyári munkásként élte életét, ránk hagyományozott egy óriási szellemi hagyatékot, amelyről ő először 1942-ben egy manysi sámánfiútól, Turától értesült. E szellemi hagyaték Paál Zoltán 3 évtizedes munkássága során (kb. 1950-1982) a már említett Arvisurák címen mindenki számára elérhetővé lett.

Ebben 350 fejezetről kapunk vázat, de csak 82-ből kapunk részletes idézeteket. Mindez az elmúlt 6000 évben, a leginkább Ázsiát belakó Hun Törzsszövetségről szól, illetve törzseinek krónikájáról.

Ebben a mind időben és térben monumentális műben az utolsó fejezetek egyike - a 347-es számú Arvisura - éppen attól a Turától született meg, aki Paál Zoltánnak a stafétát átadta. Stafétát mondok, hiszen az Arvisurák krónikája évezredek óta a Hun Törzsszövetségen belül népről-népre törzsről-törzsre vándorol. Ebben a történetben Tura, mint az Urál hegység túloldalán lakó manysik képviselőjeként szerepel, Paál Zoltán a palócok képviselője.

Tura 1943-ban, nem sokkal Magyarországra érkezése után egy bomba repeszétől Szombathelynél meghalt. Az ő jegyzete ezért sem hosszú, alig egy oldal, de abban szerepel egy különleges mondat, amelyik a jelen tanulmány alapjául szolgál. A manysi Tura így ír a 347-es Arvisurában:

 
„Nemcsak az Árpád-ház királyai, de azoknak még a nőtagjai is tudtak az Arvisura törvényekről és a 24 Hun Törzsszövetségről, annak céljairól. Ezen törvényeknek alapján házasodtak össze ide­gen királyi udvarok fiaival, még az angol királyi udvarba is eljutott egy szolid, nagy tervű rimalány, aki az egyik angol király felesége lett. Így a magyar királyi Árpád-ház rokonságba került az angol királyi házzal is.

Az a bizonyos Árpád-házból származó rimalány, aki az angol királyi udvarba ment feleségül, tisztában volt az Arvisura törvényekkel és azt tartotta, ha Atilla dicső had­seregének nem sikerült meghódítania a világot a másik Nagyvizekig, akkor ők, a ké­sei rimalányok végre fogják hajtani az Arvisura törvényt.

Így az Ordoszban született törvény, az eddig oly ritkán említett harmadik lélek fo­galma szerint I. Erzsébet angol királynő személyében megtestesült. Ő lett a tengerek királynője, Albion leghatalmasabb uralkodója. Vagyis az angolok hideg vizébe pezs­gést hozott a 24 Hun Törzsszövetség Arvisura törvénye.” (347. Arvisura)

 

Néhány értelmezés a fenti idézethez

A rimalány azt jelenti gondozó papnő. A szkíták korában ők voltak az amazonok. Értettek mindenhez, amihez egy nőnek kell és veszély esetén - a férfiak távollétében -, még harcolni is tudtak.

A 4. század végén, a hunok vezetőinek fejében született egy nagyszabású terv. Az ázsiai hunok központja és egyben a Hun Törzsszövetség szellemi vezetése akkoriban – Kr. u. 370 táján – a mai K-Kína területén Ordoszban volt. Ott született meg a döntés, hogy a Törzsszövetség vezetése Európa felé indul és oda települ át. Atilla, a hunok királya már a terv megvalósulásának folyamatába születik bele és lesz a mai Kárpát-medence hatalmas ősi hun királya, aki a korábban megálmodott hun világbirodalmi tervet is igyekezett végrehajtani. E terv nem szólt többről, de kevesebbről sem, minthogy a hunok törzsszövetsége bírja a Földet a két óceán partjai között. Ebben a tervben Japán az egykori Tennó birodalom a „keleti vég”, míg a mai Portugália területe lett volna a „nyugati vég”, amelyet a Szövetségből csak a baszkok értek el. Ők ma is É-Spanyolországban élnek).

Nos, erre a világbirodalmi tervre hivatkozik Tura, amikor egy szolid, de nagy tervű rimalányról beszél. Vajon ki lehet ez a leány?
 
A történelmi emlékezet szerint a 19. sz.-ban élt egy erdélyi grófnő, Rhédey Claudia, aki Sándor Pál württembergi herceg felesége lett, s aki nem kisebb személy, mint a ma is uralkodó 83 esztendős II. Erzsébet angol királynő ükapja. (Részleteket ld. a tanulmány végi családfában)

Csakhogy Tura a fenti idézetében I. Erzsébetről beszél, aki Albion leghatalmasabb uralkodója volt. Mivel Tura 1938 körül írta a fenti sorait így II. Erzsébetre valószínűleg nem hivatkozhatott, két okból: Az egyik hogy II. Erzsébet csak 14 évvel később, 1952-ben lett királynő, másodszor a szövegkörnyezet nem őrá illik. Az az állítás, mely szerint Erzsébet Albion hatalmas uralkodója volt, pontosan ráillik I. Erzsébetre, akit viszont közel fél évezrede, 1559. január 15-én koronáztak meg.

Ha Tura 1938-ban írta a sorokat, akkor lehetséges, hogy Erzsébet anyakirálynőre tett utalást. Ő VI. György király felesége volt, aki már 1936-tól királya Angliának. Viszont őneki nem jár az I. (első) besorolás. Erzsébet anyakirálynő esetében (*1900 - †2002) a lélek-rész öröklést – nem vér szerinti öröklés okán - még elképzelhetőnek tartanám, de azt megállapítani 1938-ban (két évvel férje trónra lépése után) hogy ő lett Albion leghatalmasabb uralkodója, még – idő híján – nem szabadna állítani, ráadásul nem is ő volt az uralkodó.

Mindezen próbálkozások mellett egyenlőre nem tudjuk feltárni kire utal az Arvisurák. Emiatt feltételezhetjük azt fel, hogy Tura egy olyan Árpád-házi rimalányról beszél, aki a 16. században élt és az Angol királyi ház tagja lett; és ez a személy így nem lehet azonos Rhédey Claudiával. Mivel sem Tura sem az Arvisurák nem nevezték meg e leányt, így adatok híján nem tudunk tovább lépni. De azt rögzíthetjük, hogy az Angol királyi ház ereiben magyar vér is csörgedez, ha máshogyan nem is Rhédey Claudia által, akiről az alábbi beszámoló szól.
 

Mielőtt rátérnénk a Rhédeyekre még egy értelmezési nehézségre felhívnám a figyelmet.

Nehéz értelmeznem az idézetben szereplő harmadik lélek fogalmának környezetét. Az Arvisurákban a harmadik lélek az úgynevezett óm-lélek, amely egy beavatotti lélekrész és bár egykoron az égi tudású mesterek birtokában volt, mára leginkább csonk vagy töredék ezrelékek vannak csak bennünk, örökösökben. Kifejlett óm-lélek rész, ma úgy 10 millió emberből egynél fejlődik ki. Az uralkodók esetében e lélek rész fontos és hasznos, mert aki ilyennel bír, az könnyen bírja a lelkek feletti uralmat. Tehát ez a lélek-rész szellemi hatalmat jelöl. Arra nézve, hogy Tura mire gondolhatott itt, csak találgatni tudok.

Ez a speciális lélek, amelyet a következtetésem szerint egy Árpád-házi rimalány vitt el - akár az 1500-as években akár a 19. sz.-ban - Albionba, I. (vagy épp II.) Erzsébet királynőbe meg tudott testesülni. Így e magyar lány szerepe, lehet csupán annyi, hogy e szellemi többletet egy még működő szakrális környezetbe vitte át. Ne feledjük, hogy a 16. sz.-ban minálunk már csak Erdélyben a fejedelmeink háza táján él a szakrális környezet, birodalmi szempontból, országosan, Hunyadi Mátyás halálával 1490-ben megszűnt. Mivel I. Erzsébet a történelmi tényeket tekintve emlékezetes uralkodója lett Angliának, feltételezhetjük, hogy ebben valóban segíthette egy plusz lélekrész. Különcségére mindenképpen vall az a tény, hogy (karcsú és magas) nő létére 45 évig úgy uralkodott egy jelentős birodalom élén, hogy sem férje, sem utóda nem volt.

 Anglia magyar vonatkozású történelmét már csak a fenti ügy okán is határozottan gondolom, hogy a továbbiakban is kutatni kell, ahogy a következőkben máris Rhédey Claudia erdélyi grófnő útját vesszük jobban szemügyre. Mindezt teszem azért is, mert a fenti okoskodást I. Erzsébet királynő és a magyar rimalány kilétéről nem tartom erős lábakon állónak, sokkal meggyőzőbb lehet a II. Erzsébettel való kapcsolat. 

 

A Rhédey család eredete és története


Rhédey Claudia családi hátteréről legfontosabb forrásom Komáromy András tollából született, aki 1883-ban a Turul, családtörténeti folyóiratban (Genealógiai Társaság közlönye) írt a kis-rédei gróf Rhédey családról egy hosszabb dolgozatot.

Komáromy az a személy, aki a Nemzeti Múzeum könyvtárában a gróf Rhédey levéltár anyagát rendezte, így adatai hitelesnek tekinthetőek.

Erdély történetében három évszázadon át jelentős szerepet játszottak a Rhédeyek. A család II. Rhédey Ferenc (†1621) személyében egy váradi kapitányt, V. János személyében (†1768) egy altábornagyot és III. Rhédey Ferenc (†1667) személyében egy erdélyi fejedelmet adott a magyar hazának.

II. Rhédey Ferenc, váradi főkapitány kardja fontos tényező volt akkoriban – írja Komáromy, Bethlen Gábor legfényesebb győzelmei az ő nevével vannak kapcsolatban és hadvezéri tehetségét, személyes vitézségét elismerte az egész ország.

A családnak, mindezen neves urak ellenére nem Erdély az ősfészke, itt csak fénykorukat élték meg. Az 1500-as évek végén a Rhédey család Heves és Nógrád megyékben éltek Magyarországon. Birtokaik is ide kötötték őket.

A családi tradíció alapján, amit Komáromy is valószínűnek tart, a Rhédey család a 13. sz. végén azon gyökeres magyar illetve kun nemzetségből ered, amelynek Aba Sámuel király is egykoron tagja volt.

A családtörténeti munka szerzője oklevelekkel tudja igazolni, hogy a Somosi, Berthóti, Budaméri, Abaffi, Omode és Rhédey családok a 13. sz. végén illetve a 14. sz. elején az Aba nemzetségből váltak ki. A nemzetségnek azon ága, mely a Heves és Nógrád vármegyében fekvő jószágokat nyerte osztályul, a Rédei nevet vette föl. A családi név használatának legrégibb nyomát az egri káptalannak 1275-ben kiadott határjáró levelében találjuk, ahol is Rufus Deső és Gárgyán László Réde nevű helységről írták magukat.

Rédei néven hét ugyanazon törzsből származó férfit említenek a források: 1. szentmártonrédei Demeter, 2. berczeli Rédei László, 3. boldogasszonyrédei Rufus Dezső, 4. kisrédei és szentmártonrédei Mikó, 5. tasi Rédei Péter, 6. csécsei és nagyrédei Garduan László, 7. boldogasszonyrédei Péter. Ők tehát a Rhédey-család őseinek tulajdonítható férfiak. E hét személy közötti vérségi összeköttetés ma már nehezen megmondható.

Ide vehető még, hogy a 15. sz.-ban Heves vármegye területén Kis- és Nagy-Réde, Boldogasszony- és Szentmárton-Réde nevű helységek kétségtelenül léteztek.

Berczeli László maradékai (kiket csak Berczelieknek neveznek) Zsigmond királytól 1420-ban Rede helységre új adományt nyertek.

Szirmay Antal (Szathmár vármegye esmérete I. 82.) az 1199-ben élő Chobánka comest, kit Lehoczky után Szatmár vármegye főispánjának nevez, tartja a Rhédeyek ősének, de a hivatkozott 1302-es ítéletlevél csak azt bizonyítja, hogy Chobánka és unokái az Aba nemzetség tagjai voltak s a Heves vármegyei Réde és Pata helységekben birtokosok. Komáromy egy 1311-ben egri káptalan kiadvánnyal cáfolni tudja Szirmay állítását, ahol Chobánka comes maradékainak osztálylevele végképp kizárja azt, hogy ő a Rhédey család egyenes őse lett volna. Nem jutunk tehát közelebb az igazsághoz a család ősét vizsgálva.

Az okmányokból kitűnik, hogy a család több genealógusa egyet ért abban, hogy a hét törzsfő közül három leszármazása, egy pár nemzedéknél tovább nem terjedt.

A család, a címeres nemeslevelét Hunyadi Mátyás királytól 1466. február 6-án Nagyrédei János és rokonai kapták. (Nagyrédei János a fent 6. számmal jelölt Garduán László ivadéka) Guardián ivadékainak azonban a 16. sz. közepére magja szakadt.

1659. június 13-án Rhédey Ferenc nagyváradi kapitány fiát, Ferencet a későbbi erdélyi fejedelmet grófi rangra emelték. A grófi ág azonban hamar kihalt, mert a fejedelemnek Bethlen Druzsinától csak László fia született, aki két házassága ellenére is utód nélkül halt meg.

A család a 17. században két ágra szakadt. Ferenc váradi kapitány Pál nevű testvérének István nevű fia az erdélyi ág, János a magyarországi ág megalapítója.

Az erdélyi ág 1744. nov. 13-án, a magyarországi ág 1808. okt. 28-án nyert grófi rangot.

 

Egy megdöbbentő forrás


 A család eredetének vizsgálatakor fontosnak tartok egy további forrást megemlíteni, amit Komáromy csak a végjegyzetében említett meg, ahol a tudomány méltóságával ellenkezőnek minősíti azt, amit a forrás állít:

1866-ban Stettinben egy német nyelvű munka jelent meg a Rhédey család történetéről amelyben a családot a Kr. u. 48-ban élő chinai (kínai) uralkodó házzal vérrokonságban (kiemelés tőlem) lévő Pe hún királytól származtatja le napjainkig. Mindezt Komáromy 1883-ban érthetően elveti, de ha mellé veszem, hogy az Arvisurákból ismert Hun Törzsszövetség évezredeken át rokonságban és szerződéses viszonyban állt a kinaj törzsekkel illetve nem egyszer közös hun-kinaj uralkodót is választottak, akkor nem ijeszt el egy ilyen állítás. Teszem ezt azért is, mert Atilla hun király felmenői között feltételezem több kinaj uralkodóházi rokon is létezhetett. Sőt, ehhez vehetjük hozzá azt is, hogy Kr. u. 370-430 között, amikor a Hun Törzsszövetség központja Ordoszból Budára települt, elköltözött néhány százezer ember is, köztük minden bizonnyal a Szellemi Központ (ami akkor egyet jelentett az uralkodó és környezetével) környezetét adó tekintélyes nemes családok. Mindezek ismeretében igenis elfogadhatónak tartom azt a hipotézist, hogy a Rhédey család ősei egykoron Atilla hunjaival érkezett a Kárpát-medencébe.

 
Ha újra veszem Tura idézetét azt keresve, hogy ki is volt az a magyar rimalány, akkor az idézet két ponton is Rhédey Claudiára vonatkozhat. Az egyik hogy Árpád-házi vér csörgedezett az ereiben, hiszen a Rhédey család Aba Sámuel Árpád-házi király családjának forrásával biztosan azonos. A másik egyezés, hogy ha a Stettinben kiadott családtörténeti forrás hiteles, akkor a Rhédey-ek vérében csörgedező kinaj dinasztiális vérben ott csörgedezik a hun világbirodalmi eszme is, amely miatt Atilla és szülei átnyergeltek egész Ázsián. S mivel Tura elmondta, hogy a terv Atilla korában (5. század közepe) nem teljesült, így a későbbi rimalányok tettek rá kísérletet beteljesíteni azt, vagyis élhetünk a gyanúval, hogy Rhédey Claudia az az árpád-házi rimalány aki Anglia trónjára segített egy elvet, az Arvisura törvényt.

Ebben az esetben az idézett Arvisura leiratban pontatlanságot tapasztalhatunk.

Mindezek körben járása után ismerjük meg végre az árpád-házi rimalányt, Rhédey Claudiát.

 

A magyar lány bécsi szerelme

 
Rhédey Claudia a Maros megyei Erdőszentgyörgyön született az őszi napfordulón 1812. szeptember 21-én. Apai ágon Kemény János erdélyi fejedelem dédunokája volt. A Rhédey-kastélyt, melyben megszületett édesapja gróf Rhédey László és báró Inczédi Ágnes építették 1807-ben. Claudia a rövid, 29 évig tartó élete során egy jelentős történelmi tettet hajtott végre: összekapcsolta a magyar királyi házat az angol udvarral.

A fiatal leány, a kor szellemének megfelelően, előszeretettel vett részt a bécsi bálokon, ahol beleszeretett későbbi férjébe a jó kiállású Württembergi Sándor hercegbe, II. Frigyes, württembergi király unokaöccsébe.

A württenbergi királyság törvényei nem engedélyezték, hogy a hercegek rangon alul házasodjanak. Ezt az alapvető gondot tetézte az is, hogy az apa, Rhédey László úgy felháborodott ezen, hogy ő is ellene fordult a házasságnak. (A felháborodás mögött az állhat, hogy ha végülis Aba Sámuel az ősük, aki egy király, akkor mért rangon aluli egy herceghez képest.) A sors mégis elrendezte és Württembergi Sándor a 23 éves magyar leányt 1835. május 2-án Bécsben oltárhoz vezethette. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Sándor ezzel kizárta utódait az öröklési jogból. Claudia amúgy, a következő három évben három gyermeket szült neki. Claudia édesapja – talán mert már rendben tudta leánya sorsát – a házasságkötés után fél évvel, 1835 novemberében meghalt.

II. Frigyes király az új menyét, Claudiát az esküvőjük után 14 nappal Hohenstein grófnőjévé nevezte ki; a fiát, Sándort pedig Teck hercegévé.

Szerelmük gyümölcse Klaudia Henrietta (1836-1894), és Amália Jozefina (1838-1893) is viselték a Hochenstein grófnője címet. Egyetlen fiúgyermekük Ferenc (1837-1900) 29 éves korában, 1866-ban feleségül vette Mary Adalaide, Cambridge-i hercegnőt ezzel beházasodva az angol királyi házba. Adalaide III. György angol király egyik unokája volt.

Rhédey Claudia fiának, Württembergi Ferenc és Mary Adelaide házasságából született 1867. máj. 26-án Kensingtonban Viktória, Mária Teck hercegnője aki V. György angol királynak lett a felesége. 26 éves volt Mária amikor a nálánál egy évvel idősebb György felesége lett. V. György és Mária több gyermeke közül VI. Györgyöt emelem ki (1895-1952) aki II. Erzsébet angol királynő édesapja. Az angol trón örököseiben tehát magyar vér is csörgedezik.


Történt egyszer, 1841-ben, hogy Claudia a negyedik gyermekét hordta a szíve alatt, amikor útnak indult Grazba, hogy hadgyakorlatozó férjét meglátogassa. Az őszi hadgyakorlatokon a főtisztek családtagjai is részt vehettek. Sajnos az út során Claudia elvetélt és orvosi ellátás híján 8 nap múlva belehalt a vérveszteségbe[1]. Utolsó kívánsága – melyet a férjének mondott – az volt, hogy szülőfalujában temessék el, és halála után másfél hónappal 1841. október 12-én a fiatal grófnő érckoporsóját szülőfalujában örök nyugalomra helyezték. Főúri családoknál abban az időben nem volt ritkaság, hogy a nagy előkészületek vagy más ok miatt nem történt meg azonnal a temetés. Ebben az esetben a nagy távolság lehetett a fő ok. Württembergi Sándor a mélyen gyászoló férj végig maga hajtotta a lovakat, sem kocsisnak, sem tisztjeinek nem adta át a gyeplőt, mondván: „Ő engem kért, hogy vigyem haza”. Rhédey Claudia és parancsnok férjének népszerűségét bizonyítja, hogy a tisztikar tagjai Erdőszentgyörgyig kísérték a gyászmenetet.

A holttestet később a Rhédey-kriptából áthelyezték a kastéllyal szemben található, a Rhédeyek által újjáépített templom sírkamrájába.

A templom falán egy fekete faragott márvány felirat áll, amelyet a grófnő unokája, Mary Victoria walesi hercegnő adományozott a falunak.

1935-ben felnyitották a kriptát, hogy meggyőződjenek arról, valóban ő nyugszik ott. Az azonosításban egy nyakék segített, amelyet a grófnő állandóan viselt, s amely az emlékházban álló szobron is látható. Ezt a nyakéket konfirmációja alkalmából keresztszülőitől kapta Claudia.

A helybéliek és a látogatók bánatára a kriptát lezárták és az alagsorban nyugvó Claudia sírját ma nem lehet megnézni.

 

 

Az angol trónörökös Erdélyben


Fülöp Ferenc erdőszentgyörgyi református lelkipásztor az a személy, aki sokat tett azért hogy az angol-magyar rokoni kapcsolat felébredjen. Fülöp ma már az erdőszentgyörgyi templom udvarán van eltemetve.

Fülöp Ferenc lelkipásztori munkája elején levélben fordult az angol királyi házhoz, elmondva mennyire romos állapotban is van a templomuk. Ő tisztában volt a rokonság történeti hátterével, hiszen akkoriban Claudia grófnő is a templom kriptájában nyugodott. Az ő levelére mozdult meg az angol királyi ház. Az angol kormány utasította a bukaresti követséget a helyzet felmérésére. A nagykövet egy szakértő csoporttal érkezett a helyszínre. Angol pontossággal és takarékossággal végezték el a renoválást – írja az Udvarhelyi Híradóban Tatár Tibor 2000-ben.

A angol trón jelenlegi örököse a 60 éves Károly walesi herceg a 90-es évek végén járt először Erdélyben. Ezt a látogatását azóta többször megismételte. 2006-ban például titokban tartott magánlátogatáson járt a háromszéki Miklósváron, majd 2008-ban már hivatalosan is ugyanide ismét visszajött. Ekkor az MTI jegyzete szerint a következőt mondta: „Arra a következtetésre jutottam, hogy Erdély a véremben van”.

Károly az utóbbi években több 12. sz.-i erdélyi falu felújítási programjában részt vállalt. Mint mondta: „Nincs Európában ehhez hasonló táj, ezért kérem, ne veszítsék el azt.”

A rokoni kapcsolat emlékezete napjainkban egyre jobban él, ennek történeti hátteréhez én ennyit tehettem hozzá.



-----
[1] A Tolnai Világlapja közel kilencven éve (pontos hivatkozásom nincs meg) megjelent egyik cikkében így ír Claudia haláláról: „Házasságuk 6-ik évében, 1841-ben történt, hogy egy hadgyakorlat alkalmával maga Claudina hercegnő is lóra ült. A ló megbokrosodott, levetette lovasát s a gyönyörű hölgy szörnyethalt.