Tér-Hiradó III.

Dugonics András: Szittyiai történetek
I. köt., 1806.
===============================
A Filogon jegyzéket Kozsdi Tamás készítette, 2011. jún. 28.

akacírok: Az egyik hun nemzetség. Később a Fekete-tenger mellé vonták magukat. Ellák lett királyuk. [82. o]

Araksa: Scita anyja, ld. Scita címszóban.

Attila: (+453) Oláh Miklós esztergomi érsek mondja, hogy midőn Páduába ment egy Marullus nevű poéta valami verseket mutatott be neki, melyben Attila vitézi tettei foglaltattak. Ő azokat elolvasva, de mikor odaért ahol a Poéta őt az Istenektől származottnak mondja, tüstént megégettette a könyvet, szemtelen hazugságnak állítván azt hogy egy halandó ember a halhatatlanoktól származzon. [133. o. ] Ennél nagyobb királyt nem látott Európa akkoron. A veszedelmekbe úgy rohant, mintha halhatatlan lenne. egész életében se nem szólott, se nem cselekedett, se nem gondolt egyebet hanem amit dicséretre méltónak állított. [134. o.] Szerencséje nagy, szíve nagyobb de tehetsége legnagyobb. Elmert sokszor olyanokat is kezdeni melyeket az okos ember fel nem vállalt volna, de azt úgy végezte el, amint a legférfiasabb bajnokoktól kitelhetik. [134. o.] Több felesége volt. Fő hitvese volt Kerka, kinek szittyiai erkölcseit leírja Priskus, aki személyesen is találkozott vele. Három gyermeke született tőle. Ellák (l. ott), Dengizics (l. ott.), Csaba (l. ott.) [135-136. o.]

Attila szobra: Mind Attilának, mind Budának kőből kifaragott fejüket valahol meglelvén Zápolya királyunk azokat a mostani Budai Várba helyeztette. Attilának feje porhanyó kőből kifaragva, meg is koronázva, de úgy összeverve és a semmirevaló gyerekektől úgy megcsonkítva, hogy alig lehetne Attilára ismerni. [125. o.]

Atilla vára (városa): A németek kik már akkor is sokan tekeregtek közöttük Attilának haragjától tartván, a várat Atilburgnak nevezték. Ebből lett aztán Attelburg, Etelburg, Etilburg, végül Ecilburg amint az Anonymus nevezi. [124. o.] ld. említve Buda címszó alatt.

avarok: Simokatta az Avarokat és Honnokat egy nemzetnek tartják. Aztán elhagyták a Honnokat és a Törököknél (Jajka vize mellett) le telepedtek, őket különbféleképpen kezdték nevezni: Menander és Lázius így: Abares, Eginhard és Reginó így: Avares. Ortelius és Simokatta így: Vár, többes számban Várok. Vahrenfrid így: Avarok, kik eleinte Honnoknak neveztettek, aztán tulajdon királyoknak nevéről őket Avaroknak mondják. [153-154. o.] Igen állhatatlanok lévén elhagyták mind a hunokat, mind a törököket is és magukat a Gotthok és Rusnyákok közé vették. Ekkor már Ovárkunok-nak nevezték őket (óvári hunok). [155. o.] 550-ben fejüknek választották Mikolt, ki a Csákány címet felvévén otthagyta egész Scitiát Aváriával együtt és lassan Európának belsejébe ereszkedtek. Kik odahaza maradtak, azokra is nagyon haragudtak a törökök és a török Csákány az avarokat meghódította. [156. o.]  Finom eszűek voltak, a kóborlásra hajlamosak. [175. o.] ld. említve hunok címszóban.

Buda: (Attila testvére) 450-ben Attila előtt gyanúba esett, mintha egynéhány Hon vezérektől arra ingereltetett volna, hogy Bátyának a királyi székből kivetése után ő uralkodjék, akinek csöndes eszét inkább szerették a katonák. [123. o.] Élesztette a gyanút az is hogy amely várost a Duna mentéhez építtetett és azt Attila városának mondatta, midőn egyszer haza érkezvén a városnak hátulsó kapuján bement, megmásítva látta és ottan Budának nevét olvasta. Ezért őt tüstént levágattatta. [124 o.] Öccsének halála után tapasztalta Attila hogy az ő neve a várnak fő kapuján lenne; mondják hogy ekkor őt nagyon megsiratta. [124. o.] Budának halála után Attilára nagyon megnehezteltek a Honnok. Ezért abbahagyván, meg is vetvén erős parancsolatját, az új várost nem Attilának, hanem közönségesen Budának nevezték. [124. o.] Mind Attilának, mind Budának kőből kifaragott fejüket valahol meglelvén Zápolya királyunk azokat a mostani Budai Várba helyeztette nem messze az Öreg templomtól, mely égbe vitetett Szűz Máriának tiszteletére építtetett annak az útnak elejére mely lépcsőkön a vizi városba levisz. [124. o.]  Budának feje épen megtartatott, mert márvány annak köve. Hercegi süveg fejébe. [125. o.]

Csaba: Attila és Kerka harmadik fia. A Hunnok Uracsnak, azaz Kis-úrnak vagy Úrfinak nevezték őt. A német írók az Uracs szót Hern-acsra fordították, mások Hernach-nak írták. A görögök Ernach vagy Irnach. Attila neki rendelte a Római birodalmat, mivel őt szerette legjobban. Priskus leírja, hogy megjövendölték Attilának, hogy Csaba ivadékai sokáig fognak Magyarországban királykodni és így őt halhatatlanná tenni. Csendes ember volt és okos, ebben az anyjára ütött. [136. o.]

Dengizics: Attila és Kerka második fia. Tüzes jellem. Apja neki rendelte Görögországot. Tüzessége mellett szeles is volt. Ha magát mértékletesen viselte volna, azok az intézkedések melyeket atyja neki adott füstre nem oszlottak volna. [136. o.] 457-ben, azaz három év gyász után követeket küldött Leóhoz a görög császárhoz, egyetértésben öccsével Csaba uraccsal arra kérte őt, hogy minden korábbiról megfeledkezve örökös békét kössenek. Leó bárdolatlanul reagált és a követeket országából kiparancsolta. [137. o.] A tüzes Dengizics - Csaba akarata ellenére - erre hadat üzent Leónak. Seregét a Dunának vitte hogy Trácián keresztül Konstantinápolyba üssön. Anagast, aki Trácia széleit őrizte követeket küldött Dengizicshez hogy mi a szándéka? Dengizics semmit se felelt a követeknek hanem kiparancsolta őket. Majd követeket küldött Leóhoz, hogy azokat a tartományokat, amelyeket Attila bírt és most annak halála után magának tulajdonít háborgatni ne merészelje. Valamint elegendő pénzt küldjön ide hozott seregének kitartására. Leó császár három vezére Anagast, Bazilisk és Osztron hirtelen megtámadták Dengizics csapatát és egy menedék hegynek elejére kergették, és végül annak üregébe bekényszerítették. [137-138. o] Dengizics követeket küldött a három vezérhez, hogy ha művelendő földet itt engednének nekik akkor elállnának az ellenkezéstől. A három vezér - a hunokat kijátszani akarván - azt üzenték hogy ők semmit se dönthetnek, kérésüket a görög udvarhoz kell intézni. Dengizics tudta hogy annyi idő nincs, mert éhenhalnak, változtatott és csak azt kérte hogy élelmet küldjenek. Dengizics első csapatában volt egy vezér, aki korábban a Honnokat vezette, de őt Dengizics áttette egy csupa gót csapathoz, akiket nem szeretett, s így Dengizicset sem szerette. Ezt az elégedetlen vezért a görögök a maguk oldalára állították. Ennek révén a gót csapatával két hun csapatot lekaszaboltattak. Ebben a harcban esett el Dengizics. Testét előbb a görög táborokon hurcolták, majd a fejét Konstantinápolyba küldték, itt karóba ütötték és az utcákon végig hordozták, végül egy piacon állították fel. Dengizicsben két dolog volt kár: 1. hogy öccsének Csabának szavát nem fogadta, ki a békességet mindenkor javasolta neki, 2. a görög ravaszságot észre nem vette s ezért el se kerülhette. Apjának Attilának sokízbeli szerencséje őt vakon merésszé tetté, el is rontotta. [141. o.]

eftaliták: Fehér Honnoknak is mondatnak. Előbb a Honokkal laktak, de aztán a törökökhöz mentek. Aztán ezektől is elválván maguknak egy földet nyertek melyen letelepedtek. [82. o.] A törökökkel számos évig együtt laktak, mivel valóságos törökök voltak. Aztán egy helyet foglaltak maguknak a Médusoktól. Otthonmaradásra hajlamos nép. [175. o.] Első leghíresebb vezérüket Eftalának nevezték, aki a törökökkel egyet nem értve a Médusok földjére ment azokkal akik egyet értettek vele. Mivel Efta legfehérebb embereit választotta a fölkerekedésre, őket fehér Scitáknak nevezték. [176. o.] Nem laktak sátorok alatt. A határos Sejmesekkel megismerkedve, azoknak selyem munkájukat űzték, meg is gazdagodtak. Falukat, városokat építettek maguknak, a ruházatjuk selyemből volt. Jellemükben mindenben felülmúlták a törököket: nem vadak, nem rágalmazók, szerették egymást. Királyaik egy közértelmű törvénnyel éltek. A gazdag eftalitai ember 20 ember választ magának, kik szegényebbek nálánál, ezeket barátjainak nevezi, magánál eteti. Ha ezek közül valaki megszegényedik (háza leég, vagy barma megdöglik) még inkább segítik még talpra nem állítják. 475-ben perzsia király Perózes megtámadta őket. Eftalita úgy tettette magát, mintha félne tőle és a támadókat a hegyek közé maga után csalta. A perzsák utánuk mentek, ezek pedig visszamentek a hegy bejáratánál és kövekkel bezárták a perzsákat. Perózes kegyelmet kért Eftalitátúl aki azt meg is adta. Cserébe kötelezte hogy a serege láttára esedezve imádja őt Perózes, valamint hogy esküdjön meg a szentségeire, hogy Eftalitának birodalmát soha meg nem támadja. Egyiket se tartotta meg. Az első kérést úgy cselezte ki hogy a felkelő nap felé állította Eftalitát és látszólag ő felé hajtott térdet, erre a perzsák nem is botránkoztak meg. Perózes új sereget gyűjtött és 476-ban újra megtámadta Eftalitát. De Eftalita vezérei a háládatlanságot tapasztalván alattomban hosszú és mély árkot ástak, tetejét lécekkel, nádakkal és vesszőkkel befedték. Több ilyen árkot ástak és a perzsákat mind bele is csalták. Perózes és két fia is áldozatul esett. Elevenen temették el a perzsákat köztük a királyukat és fiait. A perzsák eztán a szomorúságban Kabádot emelték királynak, de Eftalita reáütött és seregét megverve adófizetővé tette. 495 után Kabád és Eftalita örökös barátságra lépett, s a fehér hun vezér feleségül adta legkedvesebb leányát Kabádnak. [176-181. o.]

Ellák: Attila és Kerka első fia. Az apja Alciriába küldte és ott királykodott. Csöndes elméjű volt. [135. o.] ld. még Akacírok címszóban.

Honória: Valentinnak egy Római császárnak húga már régen megúnva a páratlan életet szemeit Attilára vetette. Ennek mindenkor nagyobb vitézségét hallván, levele által magát hitveséül ajánlotta neki, a birodalomnak avval a részével, mely őt megilleti. Ennek nagyobb hitelére elküldte neki gyűrűjét. Ezt az ajánlást örömest vette Attila. 450-ben Róma városába küldte követeit Valentinhez, megkérte tőle Honóriát, a Római birodalomnak avval a részével, melyet ígért a hercegkisasszony. [125. o.] Valentin azt felelte, hogy Honoria már férjhez ment, így a keresztényi szabások szerint máshoz nem mehet. Továbbá megüzente, hogy Honoria a birodalom egy részét nem ígérhette oda, mivel az egész birodalom csak a fiú gyermekeket illeti. [126. o.] Attila rájuk ment aztán a Rómaiakon. [126. o.]

hunok (Honnyiak, stb.): Ennek a szónak Honn éppen azon ereje van mint a lakhelynek. Ez a nemzetség tehát magát Honnyinak nevezte, azaz lakhelyesnek, nem vándorlónak, nem kóborlónak, amilyenek a Sciták között sokan voltak. A nyelvünket nem értő bizánci írók őket elsősorban Honnoknak nevezték, mely szó aztán sokat változott: Honni, Hunni, Unni, Hunno-Avari, Hungavari, Hungari, stb. [73. o.] Niceforus azt írja hogy a Honnoknak egy felekezetüket így nevezik: Nebrok. A másikat pedig így: Szabérok. ezt bizonyítja Prokop is. Jornandes a Szabérokat Aviroknak mondja. [74. o.] Ptolomeus a Hunnokat így nevezi: Khunok. Igy nevezi Ammianus is; szavai ezek: Khúnoknak vagyis Hunnoknak.. stb., Lindenbrogius így ír: Ez, Khúnoknak nevezi azokat, kiket mások Hunnoknak mondanak. Theofilaktos is ugyanazon vélekedésben van. Nem különben Sidonius ezen szavaival: Herulok szaladással, a Khúnok vagy Húnok nyíllal. Niceforus a Hunnokat Kunoknak írja. [76-77. o.] Agathias a Hunnokat Onnogoroknak nevezi. [77. o.] A hunoknak 13 nemzetsége van: Attilának hunjai, akacírok, burugundok, vitorok, eftaliták, kidariták, kutigurok, utigurok, unigurok, ugorok, ultizurok, szabírok és szaragurok. [84. o.]

Hun betűk: ld. szkíta nyelv és írás címszót.

könyvnyomtatás: (egy szkíta írású könyvről beszél) A papiros nem kócbul, mint nálunk, hanem Nilusi Papirosból vagyon. Se tollal nem írattatott, hanem nyomtattatott. Nem is dicsekedhetnek ezután az Európaiak, hogy ők találták fel a könyvnyomtatást: mivel ez a könyv (mely sok század előtt nyomtattatott) világosan megmutatja, hogy annak feltaláló a Sciták. Ezt Jóvius Pál is észrevette: a Könyvnyomtatásnak tudománya, a Sciták által jött Európába a Napkeleti tájakról. [18. o.]

kunok: Kiket a görögök Kumánoknak mond, azokat mi magyarok Kúnoknak mondjuk. Őket Scítáknak is, Honnoknak is nevezik. Előbb szkítiában laktak, aztán nyughatatlanok lévén Ázsiából kijöttek és a Fekete-tenger mellett telepedtek le. Midőn IV. Béla idejében Nagy-Kunságból kiűzettek s Magyar országba jöttek, amit Túróci mondja magyarul beszéltek, magyarul tehát otthon is tudtak. 884-ben, midőn a Szittyiai Magyarok Szittyiából kijöttek őket a Fekete-tenger mellett találták. [185-187. o.] ld. még hunok címszóban.

magyarok: Régi eleink, kiket a régi hagyományok szerint Szittyiai Magyaroknak nevezünk korábban Ásiában laktak. Ezt sokan bizonyítják, u.m.: Bölcs Leó görög császár, Porfirogeneta, Theofilaktus, Niceforus, Anonymus, Túróczi, stb. [194. o.] A magyar név irgalmatlan nagy változásokat szenvedett, nem csak a görög íróknak tudatlansága miatt, hanem a más írások és más kimondások miatt is. A legrégebbi időkben így írták a görögök: Moager. Moager, aki átkelt a Volgán a Magyar nemzetnek el kezdője volt. Ez a Moager szó 527-ben fennforgott. 889-ben Porfirogeneta Meger-nek nevezi már. 1228-ban Mogernak mondják (II. András leveléből idézve), 1348-ban már Mager alakban találjuk Szent Margit életének leírásában. A görög írók - hallván a szót magyar - mivel gy-hangjuk nincsen, a magyart Madzárnak mondták. A törökök így ejtenek ki bennünket: Madzsár. A deákok soha magyaroknak nem neveztek minket, hanem Honni, Hunni, Hunvári, Hungári, Hungari, Ungari, Ungri. [229-231. o.]

pacinákok: Sokan pecsenyégeknek mondják. A scíták közé számláltatnak minden írótól. Az Úzok és a Basíriak közt laknak. Soha ezen nemzetnél nyughatatlanabbat nem látni. Vagy maguk változtatták meg helyüket, vagy másoktól űzettek ki. Először otthagyván az Úzokat és a Basiriakat Tánaisnál termettek. Másodszor Moldovába mentek ahonnét a magyarokat elűzték. Innét Erdélybe mentek és a Magyarokkal együtt uralkodtak. Komnena Anna Szaráciába is helyezteti s ezért Szauromatáknak, Szarmatáknak is nevezi, de csak egy részét. Laktak aztán Miziában is. Mizia pedig ma Bulgária és Szervia együtt. Itt is eltótosodtak. 8 nemzetségük volt, köztük nyolc vezér volt. Ezeknek neveit és vezéreinek neveit Porfirogeneta feljegyezte: 1. Ertim nemzetség, vezére Jabdi. 2. Cúr nem, vezére Kuvarc, 3. Gila nem, vezére Csabuksin, 4. Kulpé nem, vezére Séra, 5. Csaróbai nem, vezére Csaróbai. 6. Talmat nemzetség, vezére Boró. 7. Csopon nem,  vezére Gyiázi. 8. Copon nemzetség, vezére Bolla. A pacinákok főembereinek nevei: Majcán, Knél, Kurkután, Ipáon, Kajdun, Kostyán, Gyázi, Batány, Tirács, Kégenyes, Balcs, Sulcu, Karamány, Katalim, Tátos, Csali, Katranyos, Lázár, Tartranyos, Celga. Sok falujuk végződik káta szóval, pl. Tun-gáta, Szalma-káta, Szaka-káta. Magyarországban  Nagy-káta, Tamás-káta, Lőrinc-káta, Boldog-káta, Egres-káta. [188-191.]

Sága-Szabbát: ld. említve a Scita címszóban.

Scita: Meséznek az emberek mikor maguk felől azt mondják, hogy náluk egy szűzet ellett a Föld, kit Araksának neveztek. Jupitertöl kapott légyen egy fiat, kit Scitának neveztek. Ez a többiek között legnagyobbra menvén, egy nagy nemzetséget Scitának nevezett. [14. o.] Berosus írja: Scita, anyjával Araksával és másokkal Arméniába ment lakni. E vólt itten az első király. Egészen a Baktriánokig uralkodott. A Főpapságot egy különös eszességű emberre bízta, neve Sága-Szabbát. És ez a föld Ságai Scitiának mondatik. Aztán Araksa fiát Örmény-országban hagyván maga mellé vette a főpapot és napnyugatra ment; egészen az európai Szarmatákig uralkodott. [15. o.]

Szabírok: A sabírok egy felekezete határos volt a Perzsákkal és a Szogdiánok mellett laktak. Az avarokkal egy vérből származtak, de ez a vérség se tehetett annyit, hogy 451-ben földjüket el ne foglalják az avarok. 500-ban megerősödve kiverték földjükről az avarokat és Jajkához visszakergették. Kipusztították Arméniát, Pontust, Kappadociát és Galáciát. 527-ben a Kaukázus urai lettek. Ekkor halt meg a vitéz Bálák, s mivel maradéka nem volt a feleségének jutott a birodalom, melyet Béroé-nak neveztek. Ezidőtájt a Honnok perzsiába akartak menni hogy a szabírokkal együtt a görögökre üssenek, de ezeket Béroé nem akarta átengedni, mert a görögökkel ekkor szövetségben állott. Kardra kelt tehát a dolog. Béroé szerencsésebb volt, mert a hunok két királyát Gélont és Istirakot legyőzte. Gelon a harcban esett el, Istirát elfogta és győzelme jeléűl Konstantinápolyba küldte. A szabírok ellen ezután is szüntelenül támadtak az Avarok. Kifogyván jó vezérekből lassanként lealjasodtak. Oda jutottak végül, hogy a perzsáknál és a görögöknél zsoldért szolgáltak. Akik életben maradtak azok vagy átszöktek a görögökhöz vagy a Szittyiai magyarokhoz csatlakoztak. Ez utóbbiak Pannoniában telepedtek le. Itt várost építettek, melyet Szabiriának neveztek akkor, később Szabáriának (magyarul: Szombathely). [173-174. o.]
Székelyek: A Székelyek a régi Szittyiai Magyaroknak igaz maradványai - írja Gelli Katona István 1645-ben. [19. o.]

szkíta vallás: Szent Hieronimus írja a Honnokról: Letette tegezét az Örmény. Honnok a Zsoltárokat tanullyák. Scitiának hidege az Evangéliumnak melegével forr. A Gétáknak ragyogó sárga serege az Egyházaknak sátoraikat hordozza. [15. o.]

Szkíta nyelv és írás: Theodorétus írja, aki 427-ben élt: A Zsidó könyvek nem csak görög nyelvre fordíttattak immár, hanem Rómaira, egyiptomira, Persiaira, Indiaira, Örményre és scitiaira. [16. o.] Menander így ír: Megsértődvén Dizabol, a Görög császárhoz követül küldötte Maniakot. A császár minekutána, tolmácsa által a levelet elolvastatta, mely Szittyiai nyelven vala írva, a követséget jó szívvel elfogadtal. [16. o.] Túróci írja: Ezek a Székelek (még el nem felejtvén a Szittyiai betüket) botokra metszik mint a rovást. [16. o.] Magin így szól: A Scitáknak betűik igen hasonlítanak az Abillinusokéhoz, a Hebréusokéhoz, a Sírusokéhoz... ezek jobbról balra írnak. Ilyen betűkkel írott könyv föltaláltatik a Florenciai Vezér könyvtárában. [16. o.] A Zamovszky írja: A Székel írás nem teszi egymás alá a sorokat mint a deákok és a zsidók, hanem fölül kezdvén a betűkkel lefelé mennek, oly finom összekapcsolásokkal, hogy kevéssel sokat írhatnak. [17. o.] Ily forma írásnak példája igen régi máig megmaradt a Hetruriai Nagyhercegnem Könyvtárában (csodálatos és az európaiaknál ismeretlen betükkel.) [18. o.] Gellei Katona István 1645-ben írja: A magyar nyelv egy az orientális lingvák közül, melynek tulajdon saját betűi és régiek vannak, melyeknek sem a zsidó, sem a deák betűkkel semmi hasonlatosságuk nincsen. [19. o.] Lisnyai Kovács Pál a Magyaroknak krónikájában írja: Ezeknek a Székeleknek (mint Attilának és még ez előtt való Magyaroknak is) tulajdon magános betűi és írássi voltak. [20. o.] Komáromi Csipkés Györgynek idejében (1670) magának bizonyítása szerint a Debreceni Könyvtárban is találtatott egy könyv, mely Hunniai betükkel íratott. [20. o.] Pannonius János a Hunniai nyelvnek grammatikáját írta. [20. o.] Telegdi János a Hunniai nyelvnek alfabétumját előállította. [20. o.] Hickesius, egy Anglus író a Honnoknak betüjükről és írássokrúl egy egész könyvet írt. [20. o.] Bél Mátyás 1718-ban a Hunno-Scitáknak régi írásáról egy elmélkedést nyomtattatott ki, melyet legörömestebb olvasnak a tudós magyarok. [21. o.] Oertelius Gottfrid János a Magyar nyelvnek a Zsidóval egybevetését nyomtatta ki Vittembergában 1746-ban. Itt a székelyeknek Hunniai betűjükön kívül Attilának A-B-C-jét is ércbe vágatta és szép jegyzésekkel világosságra hozta. [21. o.]

szkíták: Különbséget kell tenni scita ember, Szittyiai magyar ember és a Szittyiai magyarokkal egyvérű ember között. [5. o.] Strabó szerint azok a nemzetségek, melyek Jakszartesen fölül laktak. [9. o.] A szkíták több nemzetekből állott. Hogy eleinte mindnyájukat Scitáknak mondták ez a tudatlanságnak a jele, mert a tudásnak jele az, ha minden nemzetet tulajdon nevén nevezünk. [9. o.] Homér a szkitáknak egy részét Nomindeseknek írja azaz vándorlóknak, mert voltak közöttük olyanok is, kik semmi házakat nem építettek maguknak, hanem sátor alatt lakván barmaikkal ide-tova jártak, hogy jó legelőre jussanak. De voltak az Eftaliták is, kik városokat és törvényeket szereztek. [12. o.] Ezek elsőben igen szűk tartománnyal érték be, de megerősödvén hatalmasok lettek. Birodalmukat nagyon kivitték és magukat dicsőségesekké tették. Azután olyas királyok támadván, ki mind jónak, mind a hadi mesterségben forgottnak látszott, Kaukázustól fogva elfoglalták a tért, Meotisnál letelepedvén, Tánaisig uralkodtak. Az a szűk tartomány, melyben a Sciták eleinte laktak, talán az Örményi vala, ebben telepedhetett le Araksa, Scita fiával együtt. [14. o.]

Szkítia: Ez a birodalom szinte Ázsia felét bírta. [8. o.] Határai jobb kéz felől Scitiai-tenger v. nap-keleti tenger; bal kéz felől a Volga folyó (bár néha ezen is átmentek a sciták és egész Tánaisig uralkodtak); délre Jakszartesnek folyója; északra a fagyos földek, melyeket csak vadállatok lakhattak. [9. o.]

törökök: Vannak akik azért nevezték őket Turkoknak mert Persiának Turka nevezetű városát megvették és benne sokáig uralkodtak. Mióta a török nemzet Európában ismeretes lett, őket a bizánci írók minden változás nélkül törököknek (Turki) nevezi. [52.] Még Ázsiában laktak sokféleképp nevezték. pl. Kharmikionok, Ermichionok (írja Theofanes és Menander). Ismét Menander máshol őket Scitának mondja. Theofilaktus is Scitáknak tartja őket és attyafiai voltak a hunoknak, kik napkelet felé szakadtak - mondja. Ezért a törököket napkeleti Scitáknak nevezi. [52. o.] Theofanes is Hunoknak írja és a hunokkal éppen egy vérűeknek. A régi időkben őket Masszagetáknak is hívták, Szákoknak is. Hogy aztán a törökök Mohamednek vallására álltak, Perzsáknak neveztettek. [53. o.] Hívják őket Agarenoknak is, Szerencseneknek is közönségesen. [53. o.] A török nép 8 nemre volt felosztva. Minden nemnek egy vezér parancsolt. S volt egy a vezérek között kinek nem parancsolataival hanem jó akaratával éltek mikor maguk között meg nem egyezhettek. Ezt az egyet Csákánnak nevezték. Híres Csákány volt Dizabol 568-ban. [53. o.] A Perzsákkal való csaták során a törökök közül sokan Jajka vizén átkelve a Magyar atyafiakhoz csatlakoztak. 884-ben többen a Szittyiai magyarokkal összekeveredtek és Magyar országba jöttek. [71. o.] Mivel a törökökkel sokat csatáztak a görögök is, ellenben a Szittyiai magyarokat éppen nem bojgatták, nem csoda, hogy a törököket jobban ismerték. Ezért nem a törököket vegyítették a magyarok közé, hanem fordítva és így azt a csapatot mely Álmos és Árpád alatt Magyar országba szakadt törököknek nevezik. [72. o.]

úzok: Scítiában laktak, mind a pacinakokkal, mind a magyarokkal határosak voltak. [192. o.]

vérszerződés: Ha a szkítáknak esküdniük kellett megvágták valahol testüket és a vért egy szelencébe folyatták aztán a szájukhoz vették. (ismerteti Hérodotosz) [24. o.] Solinus írja: vérük megittával frigyet kötnek: ez a szokás nem csak a Scitáknál hanem a Médoknál is fennáll. [26. o.]